18 optikai csalódás, mely a Te agyadat is simán összezavarja

1.  Fraser spirál

1890868159_1708994600702059.jpg

A Fraser spirál az egyik legismertebb optikai csalódás. Hamis spirál vagy sodrott zsinór illúzió néven is ismert, mivel az egymást átfedő ívszakaszok úgy tűnnek, mintha egy spirált alkotnának, valójában azonban teljesen szabályos körök alkotják.

2.  Ebbinghaus-illúzió

2121707574_1207020635937604.jpg

Nevét kitalálójáról, a német Hermann Ebbinghaus-ról kapta. Ő volt az első, aki rájött ennek a különös jelenségnek a mivoltjára, mely szerint habár a két belső kör ugyanakkora, az egyik kör, amelyet a nagyobb körök vesznek körül, kisebbnek látszik, mint a másik, amelyet a kisebb körök vesznek körül.

3.  Lehetetlen tárgy-illúzió

1436311326_1061874070207129.jpg

A lehetetlen tárgy az optikai csalódások egyik típusa, ahol egy kétdimenziós ábrát úgy érzékelünk, mintha az háromdimenziós lenne, de közben geometriailag lehetetlen megvalósítani a valóságban. A lehetetlen tárgyakat csak megrajzolni lehet, de megépíteni a valóságban nem lehet. Az egyik legjobb példa erre a képen is látható Escher-kocka.

4.  Zöllner-illúzió

423469242_382120702074395.jpg

Az érzékcsalódás egyik fajtája a geometriai-optikai csalódás. A Zöllner-illúzió egy klasszikus optikai csalódás, melynek a lényege, hogy a vonalakat, amelyek párhuzamosak, nem párhuzamosnak látjuk.

5.  Jastrow-illúzió

303133724_112070208800274.jpg

A Jastrow-illúziót 1889-ben nevezték el az amerikai tudós, Robert Jastrow után. Érdekessége, hogy az alsó rajz nagyobbnak tűnik, mint a felső, pedig pontosan ugyanakkorák. Azért tűnik a felső kisebbnek, mert az A ábra rövidebb oldala pontosan a B ábra hosszabb oldala mentén fut, ami befolyásolja az észlelésünket.

6.  Kanizsa-háromszög

1385552167_2070209108363317.jpg

A Kanizsa-háromszög egyik magyarázata az evolúciós pszichológián alapszik és a tényen, hogy a túlélés érdekében fontos volt, hogy lássunk formákat és éleket. A perceptuális szervezés gyakorlati alkalmazása, mely értelmet teremt az ingerekből, más jól ismert illúzióknak is az alapelve, beleértve a lehetetlen tárgyakat. Az agyunk értelmet ad az alakoknak és a szimbólumoknak, összetéve őket, mint egy képkirakós játék, megalkotva, ami nincs ott és azt, ami hihető.

7.  Poggendorff-illúzió

1230547257_2005070209625020.jpg

A Poggendorff-féle illúzió lényege, hogy a téglalap mögött elhaladó fekete egyenest a bezárt szögek túlbecslése miatt, az ember úgy érzékeli, hogy az a kék vonalban folytatódik, pedig erről szó sincs, valójában bármilyen hihetetlen, de a piros vonal a folytatása.

8.  Blivet-illúzió

1007251282_367165070210668.jpg

A Blivet-illúzió is a lehetetlen tárgy illúzióján alapszik, melyet habár a szemünk érzékel, mint egy háromdimenziós testet, a valóságban mégsem lehetne megalkotni.

9.  White-illúzió

2047496616_365070210049138.jpg

A White-illúzió lényege, hogy a fekete vonalak okán az agyunk úgy érzékeli a szürke téglalapokat, mintha azok az A és B oszlopban teljesen eltérő kontrasztúak lennének, pedig a valóságban teljesen ugyanolyan színárnyalatúak.

10.  Mozgókép-illúzió

1385384155_390870240702116.jpg

A mozgókép-illúzió szintén a legismertebbek közé tartozik, melynek eredményeképpen a különböző kontrasztú és formájú mintákat úgy látjuk, mintha mozognának, jelen esetben hullámoznának.

A BEJEGYZÉS A ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK

11.  Hermann-rács illúzió

591216390_207707070211978.jpg

A Hermann-rács illúzió és a Mach-sávok olyan illúziók, melyek a legjobban egy biológiai megközelítést használva magyarázhatóak meg. A laterális gátlást a retina receptív mezejében, ahol a világos és sötét receptorok versenyeznek egymással, hogy aktívvá váljanak, arra használták, hogy megmagyarázza, hogy miért látunk nagyobb fényerejű sávokat egy színkülönbség pereménél, amikor a Mach-sávokat nézzük.

Ha már a receptor aktív, akkor gátolja a szomszédos receptorokat. Ez a gátlás ellentétet teremt, kiemelve a peremeket. A Hermann-rács illúzióban a gátló válasz miatt szürke pontok jelennek meg a metszéspontokban a megnövekedett sötét környezet eredményeként.

12.  Forgó gyűrű-illúzió

87495923_315643507021208.jpg

A középső pontot nézve és fejünket a képernyőhöz közelítve úgy látjuk, mintha a gyűrűk forogni kezdenének egymáshoz képest. Ha pedig távolítani kezdjük a fejünket, az ellenkező irányba fognak mozogni.

13.  A ,,kávéház fala” illúzió

616294665_699820702134707.jpg

Párhuzamosak vajon a vízszintes vonalak? A vonalak természetesen ebben az illúzióban is párhuzamosak, a hatást megint a minta adja. A párhuzamos egyenesek megint széttartónak, illetve összetartónak néznek ki attól, hogy a fehér és fekete négyzetek egymáshoz képest egy kicsit elcsúsztatva váltakoznak. A “kávéház fala” illúzió nagyon hasonlít a Zöllner-féléhez. Nevét onnan kapta, hogy egy bristoli kávéház csempézett falán figyelték meg először.

14.  Forgókerék-illúzió

1409471119_757070213053703.jpg

A forgókerék-illúziót a mozgó illúziók egyik nagy mestere Kitaoka Akijosi. A kiotói Ritsumeiken Egyetem pszichológiaprofesszorának az optikai és vizuális illúziók a szakterülete, és a mozgás illúzióját keltő állóképeivel vált ismertté. Az alábbi kép is az ő munkája, amelyen valójában nem forognak a körök – csak az agyunk érzékeli úgy az eltérő színek és formák hatására, mintha mozognának.

15.  Bezold-effektus

4147247_1890702146127235.jpg

Hány színt látsz a képen? Négyet vagy ötöt? A helyzet az, hogy csak három szín szerepel rajta: a fehér, a világoszöld és a rózsaszínes piros. A közeli színek egymásra hatása miatt látunk többet: a rózsaszínes piros sötétebb pirosnak látszik a zöldek között, és ott a zöld árnyalata is egy kicsit sötétebbnek tűnik.

16.  Hering-illúzió

1940944822_246302070215922.png

A vízszintes vonalak úgy tűnnek, mintha középtájt kifelé domborodnának egy kicsit, miközben valójában természetesen egyenesek és egymással párhuzamosak. Ismét a körülöttük lévő mintha csapja be a szemünket.

17.  Müller-Lyer-illúzió

546182093_407021690771769.jpg

Az alsó szakasz jóval hosszabbnak tűnik, holott a két vízszintes szakasz egyforma hosszúságú. A látszólagos méretkülönbséget a szakaszok végén a nyilak okozzák.

18.  Ponzo-illúzió

1041168720_2004307021688652.jpg

A Ponzo-illúzió lényegét legjobban az alábbi képpel lehet szemléltetni, melyen a fekete vonalak egy sínpárra emlékeztetnek és perspektivikus hatással bírnak. Ezért ha a tárgyak egyenlők lennének a valóságban, akkor a perspektíva miatt a messzebbit kisebbnek várnánk. Mivel viszont az nem kisebb a másiknál, arra következtetünk, hogy a valóságban nagyobbnak kell lennie, ezért az agyunkkal nagyobbnak látjuk.

Az alábbi kép is ugyanezen az elven alapszik, pedig a kis szörnyecskék itt is teljesen megegyező méretűek.

1089682332_1384070217626238.jpg