Az emberi agy óriási mértékben formálható. Ha türelmünk és időnk van, hihetetlen szintekre fejleszthetjük elménket. Ezt a megállapítást az elmúlt 20 év neurológiai vizsgálatai is alátámasztják.
Az agy neuroplaszticitása révén strukturálisan és funkcionálisan is képes változni, ezért ha tudatosan odafigyelünk erre olyan változásokat érhetünk el, mint:
- Növelhetjük az IQ szintünket.
- Új képességeket sajátíthatunk el.
- Bizonyos agyi károsodásokat helyre tudunk hozni.
- Magasabb érzelmi intelligenciára tehetünk szert.
- Elhagyhatjuk a rossz és értelmetlen szokásainkat, viselkedésünket.
Ám sajnálatos módon nem csak pozitív, hanem negatív irányba is alakíthatjuk agysejtjeink működését.
Dr. Michael Merzenich tovább kutakodva azon feltevések mentén, mely szerint a gondolataink szorosan befolyásolják agyunk szerkezetét, újabb megállapításokra bukkant. Ezek közül a legfontosabb talán az lenne, hogy az összes tapasztalataink, élményeink, gondolataink, szokásaink, viselkedéseink elsősorban az agyunk szüleménye, és a környezeti hatások/ingerek csupán másodlagosak.
Hogyan befolyásolja a folyamatos panaszkodás az agy változását?
Most ássuk bele kicsit jobban magunkat abba, hogy negatív magatartásunk hogyan formálja át az agy működését. Mindannyian ismerünk valakit, aki folyton panaszkodik, és soha nem elégszik meg semmivel. Ezek a negatív emberek képtelenek kitörni ebből a beszűkült látókörű világból, ráadásul problémáikat gyakran mások nyakába zúdítják. Ezeket a folton panaszkodó személyeket 3 kategória szerint különíthetjük el:
Figyelemhiányos panaszkodók: ők mindezt azért teszik, mert a figyelem középpontjába akarnak kerülni azzal, hogy azt hangoztatják nekik mindig minden rosszabb és nehezebb, mint másoknak.
Krónikus panaszkodók: sajnos őket folyamatosan a saját problémáik foglalkoztatják, és ha kis ideig nem is adnak hangot szenvedéseiknek, gondolataik folyamatosan ezek körül forognak.
Alacsony érzelmi hányadossal rendelkező panaszkodók: Őket nem érdeklik mások meglátásai, tanácsai vagy érzelmei. Úgy élnek, mintha mindentől elszigetelve lennének és csak a saját gondolataik számítanak.
Mindezért az agy hibáztatható?
A válasz a legtöbb esetben igen.
A káros szokások viselkedések átdolgozzák az agysejtek működéseit és idővel egyre inkább csak a rosszra fókuszálunk. A folytonos panaszkodás elködösíti az elmét, és egy idő után már mást sem fogunk érezni, mint folytonos elégedetlenséget és hiányérzetet.
Sajnos genetikailag az agy sokkal erőteljesebben reagál a negatív dolgokra, mint a pozitívokra. Sokkal hamarább érzékelünk egy rossz dolgot, mint egy jót. És most ismét vissza kell térnünk oda, ahol megemlítettük azt, hogy gondolataink formálnak bennünket. Ha folyamatosan panaszkodunk és negatív a hozzáállásunk mindenhez, akkor az csak további negatívumokat szül.
Természetesen nem arról van szó, hogy soha többet nem lenne szabad panaszkodnunk, hiszen ez lehetetlen, olykor ez is az élet velejárója, de tudatosan oda kellene figyelnünk gondolatainkra. Szakértők egyértelműen a meditációban és a tudatosságban látják a megoldást, hiszen ezek segítségével sokkal energikusabbak, céltudatosabbak és boldogabbal lehetünk. Csupán napi 15-20 perc odafigyeléssel óriásit változtathatunk az agyunk működésén és vele együtt az életükön is!