A trollkodás az online kommunikáció társadalmi provokációjának vagy zaklatásának egy formája, amelyet nyilvánosan és névtelenül is használnak. Kezdetben az emberek azt hitték, hogy ez csak online történhet, de manapság már gyakran a való életben is előfordul. Valójában mindig is jelen volt a való életben. Ha végig olvassa Puskin, Mark Twain és Einstein életrajzát, láthatja, hogy ők már jóval az internet feltalálása előtt trollkodtak a körülöttük élő emberekkel.
Szeretjük végigolvasni a modern internetezők által hagyott szellemes kommenteket, és a legviccesebbeket gyakran közzé is tesszük cikkeinkben. Ma azonban arra szeretnénk emlékezni, hogy a múlt nagyjainak viccei mennyire ütősek voltak.
- Egyszer a híres francia anatómus, Georges Cuvier diákjai úgy döntöttek, hogy trollkodnak a tanárukkal. Diákjai ördögjelmezbe öltöztek, és az éjszaka közepén felriasztották Cuvier-t, és azt skandálták: “Cuvier, Cuvier, eljöttem, hogy megesselek”. De Cuvier felébredt és azt mondta: “Minden szarvval és patával rendelkező lény növényevő. Engem nem ehetsz meg”, és visszaaludt.
- Salvador Dalínak volt egy csodálatos úszómedencéje. A vendégek, akik úszni akartak benne, látták, hogy az alján hemzsegnek a tengeri sünök. A legbátrabbak mégis úgy döntöttek, hogy úsznak, és megkönnyebbülve tapasztalták, hogy a sünöket valójában az üveg választotta el a medence többi részétől, és a vízben teljesen biztonságos volt úszni.
- Egyszer Albert Einstein találkozott egy ismerősével, és meghívta vacsorára:
– “Gyere el ma este. Ma jön Stimson professzor”.
– “Én vagyok Stimson.”
– “Nem számít, gyere el akkor is.”
- Egy szokásos költői est után egy nő odajött Yesenin-hez, és elárulta neki a nevét: “Brockhaus”. Yeseninnek eszébe jutott: “A szótáras, ugye?”. Létezik egy szótár, amit Brockhaus írt. A nő bólintott, és azt mondta: “Igen, ő a nagybátyám”. Ezután Jeszenyin meghívta a nőt magához. Később a barátja megkérdezte az írót, hogy miért hívta meg ezt a nőt, pedig nem tűnt túl okosnak, mire Yesenin azt mondta: “Tudod… ő egy szótár unokahúga!”.
- Conan Doyle egy barátjának gyakran mondták, hogy minden háztartásban van egy csontváz a szekrényben, bármilyen tiszteletreméltó is legyen az a háztartás; és ő elhatározta, hogy bebizonyítja ezt. Kísérletének alanyául egy tiszteletreméltó egyházi főesperest választott, aki ellen még soha senki nem emelt szót. Elment a legközelebbi postahivatalba, és táviratot küldött az úrnak: “Minden kiderült! Tűnjön el, de azonnal!” A főesperes eltűnt, és azóta sem hallottak róla.
- Rengeteg történet szól arról, hogy Bernard Shaw milyen vicces volt. Egyszer egy nem túl tehetséges színész megkérte az írót, hogy írjon róla egy ajánlót. Shaw azt írta, hogy a színész Hamletet, Rómeót és Ferdinándot játszott, valamint zongorázott, fuvolázott és biliárdozott. Azt mondta, hogy a biliárdban volt csak igazán jó.
- Egyszer Bernard Shaw egy étteremben járt, ahol nagyon hangos zenekar játszott. Shaw odahívott egy pincért, és megkérdezte: “Meg tudná mondani, hogy a zenekar játszana-e valamit, amit egy vendég kért?”. A pincér így válaszolt: “Természetesen, Monsieur. Mit szeretne, mit játsszon a zenekar?” Shaw ekkor így válaszolt: “Nos, játszhatnának pókert, amíg befejezem a vacsorámat”.
- Egyszer a híres német fizikus, Wilhelm Röntgen kapott egy levelet azzal a kéréssel, hogy küldjön neki néhány röntgensugarat, és magyarázatot a használatukra. Az illető rossz egészségi állapotra és időhiányra panaszkodott, ezért Röntgen azt mondta, hogy egy ilyen csomag bonyolult lenne, és hogy egyszerűbb lenne, ha a beteg inkább a mellkasát küldené el neki.
- Van egy legenda arról, hogyan komponálta Haydn a “Meglepetés-szimfóniát”. A zenész egyszer Londonban zenekart vezényelt. Tudta, hogy sok angol gyakran nem azért jár koncertekre, hogy zenét hallgasson, hanem csak a hagyományok miatt. Néhány néző még el is aludt a székében. Ezért a zeneszerző úgy döntött, hogy megtréfálja a hallgatókat, és egy új szimfóniát készített. A legkritikusabb pillanatban, amikor néhányan már elkezdtek elaludni, hangos üstdobütés hallatszott. Életrajzírója, George August Griesinger megkérdezte tőle, hogy azért írta-e ezt a “meglepetést”, hogy felébressze a közönséget. Haydn így válaszolt: “Nem, de érdekelt, hogy valami újjal lepjem meg a közönséget”.
- Amikor Rossini megtudta, hogy Oroszországban egy téren bronzszobrot állítanak neki, megkérdezte, mennyibe kerülne az emlékmű. A válasz az volt, hogy “húszezer líra”. Erre Rossini azt mondta, hogy ezért a pénzért ő állna a szobor helyett a talapzaton.
- Arturo Toscaninit és Pietro Mascagnit meghívták, hogy vegyenek részt a Verdi emlékére rendezett nagy zenei fesztiválon. Mascagni egyetlen feltétele az volt, hogy legalább egy lírával többet szeretne kapni, mint Toscanini. Így hát egy lírát kapott, ugyanis Toscanini ingyen dolgozott.