Időnként az agyunk/logikánk szeret viccet űzni belőlünk. Az egyik kedvenc trükkje, hogy elfelejtünk valami fontosat – ilyen, amikor esetleg bekapcsoljuk a tűzhelyet és elmegyünk, vagy amikor rossz helyen hagyjuk a szemüvegünket, esetleg amikor a telefonunkat az autónk tetejére tesszük és otthagyjuk.
Sokszor szembesültünk már memóriánk malőrjeivel, és jól tudjuk, hogy cikkünk szereplői min mentek keresztül. Mikor ilyen helyzetbe kerülünk a lényeg az, hogy ne érezzük magunkat rosszul, és próbáljuk humorral kezelni az helyzetet.
A bátyám tegnap vette meg az első házát. Beparkolt a garázsba, rácsukta az ajtót, de elfelejtette, hogy a billentyűzetet még nem programozta át. Két órába telt, mire betörtünk a garázsba..
Három napja ezt kerestem…
A nagynénim esküvője előtti napon ellopták a jegygyűrűket. Nem csináltak nagy ügyet belőle..
“Ne vegyél, még mindig van egy zsák krumplink itthon”
Nem gyakran festek, úgyhogy büszke voltam magamra, mivel nem felejtettem el kesztyűt húzni.
A bátyám kb. két hónapja vette..
A feleségem elküldte ezt a képet, hogy jelezze otthon maradt a fülhallgatóm.
Vettem pár képernyővédőt.. órákba telt, mire újra megtaláltam!
Beültem a kocsiba és nem találtam a mobilomat, de mivel a Bluetooth-on csatlakoztatva volt gondoltam itt van valahol. A tetőn volt.
Vissza kellett mennem a kocsimtól, mert a kosárban felejtettem a legnagyobb dolgot, amit vettem…
Időnként mindannyian hibázunk, nem igaz?
Elhagytam a kesztyűimet az év leghidegebb napján.
Anyám öt liter helyett öt ládányi tejet rendelt.
Apám vett egy fémdetektort, és kiakarta próbálni, úgyhogy ledobta a jegygyűrűjét a fűbe. Kiderült, hogy a fémkereső egyáltalán nem működik.
