Finnországra gondolva sokunknak azonnal a mesébe illő sarki fények, a fehér, hófödte hegységek és a kissé maguknak való, de talpraesett helyiek jutnak eszünkbe, akiknek látszólag meg se kottyan a hideg időjárás. Néhány sztereotípia teljesen helytálló, a finnek ugyanis nagyon sajátos mentalitással és életmóddal rendelkeznek, ami jelentősen eltér a miénktől.
1 A nyugdíjasok játékgépfüggők
A legtöbb finn szupermarketben és benzinkutakon gyakran találkozhatunk játékgépekkel, és idős emberekkel a közvetlen közelükben. A finn idősek nagyon szeretik a szerencsejátékot, ezért vásárlás után általában azonnal eljátsszák a megmaradt aprópénzeket.
2 Modern útjelzőtáblák
Finnországban speciális rénszarvasfarmok üzemelnek, ahol segítik ezeknek az állatoknak a tenyésztését. Itt szánkózhatunk velük, simogathatjuk az állatokat, de akár meg is kóstolhatjuk őket például egy sült őzgerinc formájában. Bár az ilyen farmokon igyekeznek nagyon odafigyelni az állatokra, azok néha mégis kiszöknek és az autók közé tévednek. Hogy elkerüljék a szarvasokhoz köthető autóbaleseteket, a finnek egy speciális, fényvisszaverő festékkel kezdték befesteni a szarvasok agancsait, hogy már messziről észrevehessék őket az autósok.
3 Nincs borravaló
Finnországban nem szokás borravalót adni. A felszolgálási díjat általában már a számla végösszege tartalmazza, de ha valamiért nagyon tetszett a hely, akkor külön köszönetet mondhatunk a pincérnek némi készpénz formájában.
4 Szaunák a panelházakban
A finnek annyira szeretik a szaunákat, hogy a toronyházakba és panelházakba is építenek belőlük. Az ilyen szaunák általában az első emeletre épülnek és közös használatúak. Aki használni szeretné, csak fel kell írnia a nevét a mellette található időtáblára, lehetőleg jó előre, mert a finnek szinte tolonganak értük.
5 Köszönöm gomb
A finnek többsége nagyon udvarias, és nagyon tisztelik egymást, illetve mások munkáját. A buszokon például ezért egy külön “köszönöm” gombot telepítettek, mellyel a leszálló utasok megköszönhetik a buszsofőrnek a kellemes és gyors utazást.
6 A “Mi újság?” itt nem csak formalitás
Míg számunkra a “Mi újság?” inkább az udvariasság egyik megnyilvánulása, amire nem várunk konkrét választ, a finnek (és úgy általában minden északi nép) nagyon komolyan veszik ezt a kérdést. Ha tehát ilyen vagy ehhez hasonló kérdést intézünk egy finnhez, akkor készüljünk fel rá, hogy hosszasan, lépésről-lépésre kifejti majd, hogy mi történt vele az elmúlt időszakban.
7 A lakók tudják, hogy ki hol lakik
A lakóházak első emeletén mindenhol van egy speciális névtábla a lakók neveivel és a lakások számaival. Ez a szomszédok kényelme érdekében történik, hogy szükség esetén tudják, hol található pontosan az adott személy, valamint a vendégségbe érkező rokonok és barátok kényelme miatt, akik így könnyen és gyorsan megtalálják az ismerősük lakását.
8 Fűtött parkolóhelyek
A lakótelepeken a finneknél a miénkhez hasonló, könnyen megközelíthető parkolók kerültek kialakításra, azzal a nagy különbséggel, hogy itt az utcai parkolók fűthetők. A gombnyomásra aktiválható funkció rendkívül kényelmes tud lenni, különösen a hideg hónapokban, amikor így nem kell egy egész délelőttöt azzal tölteniük a sofőröknek, hogy havat és jeget kaparjanak a kocsijukról.
9 Minimális ételek az ünnepi asztalon
Nem, a finnek nem spórolnak, vagy sajnálják az ételt a vendégektől, csak éppenséggel náluk nem szokás hatalmas lakomát csapni, csak azért mert összegyűlik a család. Nincsenek rántotthúsok, háromféle burgonya és csirkecombok, hanem egyfajta étel van, általában valamilyen könnyed saláta kíséretében. Az emberek itt inkább a társaság és a beszélgetés miatt gyűlnek össze, nem azért, hogy közösen egyenek egy nagyot.
Külön érdekesség, hogy Finnországban nem szokás az asztalra tenni az ételeket, általában a konyhában hagyják őket, és minden vendég magának megy oda szedni vagy repetázni, ha még éhes.
10 Közös pince
Míg nálunk a lakók többsége általában az erkélyen vagy a kamrában tárolja a kacatjait és csak néhány kiváltságosnak van lehetősége saját pincére a társasházakban, addig a finneknél egy nagy, közöshasználatú pince van a panelházak alatt.
11 Mindenki visszaváltja az üvegeket
A műanyag, fém- és üvegpalackokat nem szabad kidobni. Ezt minden finn tudja, ezért általában összegyűjtik, majd együtt leadják őket. A legtöbb szupermarketben egyébként van is erre lehetőség, a leadott palackokért cserébe pedig különféle akciókat és levásárolható kuponokat kapnak ajándékba.
12 A jövedelem mértéke befolyásolja a bírság mértékét.
Ha Finnországban túlléped a megengedett sebességet, akkor a bírság nem az előre törvénybe rögzített összeget jelenti, hanem egy egyénileg kalkulált összeget, amit a szabálysértő jövedelme szerint állapítanak meg. A történelem legnagyobb gyorshajtási bírságát például az egyik legnagyobb finn cég felsővezetőjének kellett kifizetnie, aki az 50-es táblánál 75-tel ment – neki 116 ezer eurót, vagyis körülbelül 40 millió forintot kellett fizetnie a gyorshajtásért.
13 A gyerekek is kapnak “fizetést”
A gyermekek születése után a finn anyák egyfajta családi pótlékot kapnak minden hónapban a gyermek után, egészen 17 éves korukig. Ez minden gyermek esetében havi 100 eurót jelent, ami nagy segítség a szülőknek, ám ennek ellenére a legtöbben mégsem költik el, hanem félreteszik és gyűjtik, hogy 18 éves korukban egyszerre adhassák oda a gyermeküknek, nagyban hozzásegítve ezzel őket például egy saját lakás vásárlásához.
14 Síszezon
Finnországban a síszezon több mint 6 hónapig tart – októbertől május végéig. A legsötétebb téli napokon a sípályákat kivilágítják, míg tavasszal általában egészen késő estig süt a nap. Ha szeretsz síelni vagy snowboardozni, akkor feltétlenül látogass el Lappföldre, ahol több száz kilométernyi sípálya található. Az Ylläs sípálya például 9sszesen 330 km hosszú, ezzel Európa leghosszabb sípályája.
Bónusz: A segítség fontos, de a munka még fontosabb.
- Finnországban jártam, és a bőröndömmel sétálva épp a buszpályaudvart kerestem. Úgy döntöttem, hogy segítséget kérek egy férfitól, aki épp egy kisbusz alatt feküdt és javított valamit. A kérdésemet hallva a férfi kicsúszott a busz alól, kézbe kapta a bőröndömet és elkezdett szaladni. Utána futottam, de a sarokhoz érve megállt, és a buszpályaudvar felé mutatott. Odaadta a bőröndöt, majd azt mondta: “Sajnálom, nem tudok tovább menni, dolgoznom kell.” Ezután láttam, ahogy visszaszalad a kisbuszhoz, és becsúszik a jármű alá. © Sofya Apekhtina / Facebook