Ha egyedül él az ember, akkor minden tökéletesnek tűnik: senki nem szól rá, ha véletlenül széthagyja a zoknijait és senki más sem fogja mondjuk szétszórni a szemetét a lakásban. Másokkal egy fedél alatt élni azonban már jóval megerőltetőbb, nem is nagyon csodálkozunk rajta, hogy az emberek időről-időre a közösségi oldalak világában fakadnak ki és érzik úgy, hogy muszáj elpanaszolniuk a világnak, milyen szörnyeteggel élnek együtt – máskülönben megőrülnek.
A való világban a szörnyeket nem Godzillaként, vagy hatalmas cápákként kell elképzelni…
Apám így tárolja a mérőszalagot..
Besegítettem az egyik ismerősömnek a költözésben.. ezt az új helyen láttam..
Nekik nem elég a hideg – meleg csap..
A barátnőm fizikailag képtelen meginni egy egész üveg üdítőt, mielőtt újat venne/bontana..
Ahelyett, hogy feltakarították volna beleírták, hogy “bocsi”..
Két hétig nem voltam itthon, és erre jöttem haza..
Miért?!
Íme a párom műve, ahogy kipakolta a termékeket..
Rendezett káosz.
Valaki berakta a maradékot a hűtőbe..
Megkaptam a tartozást..
A feleségem kiette az összes mályvacukrot a fél kilós müzliből..
Ott a kosár!
Zseniális megoldás!
Végig kóstolta mindet..
Valaki leette a csokit, aztán a fagyit visszarakta a fagyóba..
Egy ilyen emberhez mentem hozzá..
Az öcsém absztrakt művészeti műve..
Kellettek a csatlakozók..
Apám behajtogatta a papírdobozt..
Elutaztam az ünnepekre, majd mikor visszaértem kiderült, hogy a lakótársam burgonyát kezdett termeszteni..
