Néhányan beszámoltak arról, miért döntöttek úgy, hogy bizonyos családtagjaikat többé nem látják szívesen az otthonukban. A régóta fennálló feszültségtől a fura szokásokig minden történet egyéni perspektívát tár fel a családi dinamikáról és a kapcsolatok határairól.
- A sógornőm kényszerbeteg vőlegénye úgy döntött, hogy elvégzi a fogápolást, a szőrnyírást és a körömvágást a kutyámon. Nem állatorvos.
Bejelentés nélkül megjelent, miközben én dolgoztam, hozott magával egy körömvágót, egy timsó ceruzát és fogászati eszközöket. Neki akart látni a kutya kozmetikázásának (egy 30 kg-os golden retriever). Én meg azt mondtam neki: “Tűnj el a házamból, és hagyd békén a kutyámat.” - A szüleim vettek egy lovat és egy lószállító trailert a nagynénémtől és nagybátyámtól. A trailert megjavítottuk, a ló kb. 4 évig megvolt. Egészséges és jól táplált volt. Elég sokat lovagoltam rajta, főleg western stílusban.
Egyik nap, mikor jöttem haza az iskolából, a ló és a lószállító is eltűnt. Mivel a vásárlásról nem volt számlánk, jöttek és elvitték mindkettőt, a következő nap pedig el is adták őket. - Van négy bátyám és a harmadik – már felnőtt korunkban – eljárt meglátogatni. Minden látogatása után eltűnt valami az otthonomból. Ezek általában apróságok voltak, például dvd, csavarhúzó vagy pár elöl hagyott dollár.
Ez így ment éveken át, mikor rájöttem, hogy a dolgok mindig az ő látogatása után tűnnek el. Elkezdtem vele a házon kívül találkozgatni, csak a teraszig mentünk. Megkérdezte, hogy miért nem jöhet be a házba, én meg elmondtam neki. Utána nem jött többet.
- Vendégek érkeztek hálaadásra, szóltam nekik előre, hogy kutyáink és macskáink vannak. Ettől még eljöttek. Felmentek kipakolni a vendégszobába. Fél órával később a férj odajött hozzám, és mondta, hogy baj van. Lehúzták a takarót az ágyról, és macskaszőrt találtak benne. Rögtön mondtam nekik, hogy talán jobb lenne, ha hotelben szállnának meg. Így is tettek. Rokonok, de többé nem hívtam őket, hogy maradjanak nálunk.
- A nagynéném utálja az állatokat. Kinyitotta az ajtót, és azt mondta: “Jó kiskutya!”, majd kiengedte a kutyámat az utcára. Elfutott, órákon át kerestem.
Mikor megtaláltam, látszott, hogy eltévedt és meg van rémülve. A fő úton szaladt, egy mellékutcából láttam meg. Kiáltottam a nevét, ő felém fordult, és elkezdett szaladni hozzám. Boldog volt, hogy rám talált! - Mikor a második feleségemmel éltem, az anyósom rendszeresen járt át hozzánk. Mikor elment, a feleségem gyakran olyan ideges volt, hogy szinte mindig sírt. Az anyósom tulajdonképp mindig elmondta neki, hogy rosszul neveli a lányát, és hogy ezt vagy azt kellene csinálnia vele. Nem szándékosan kicsinyelte le a feleségemet, de nagyon fel tudta őt idegesíteni.
Egy nap aztán elegem lett ebből. Miután az anyós elment, a feleségem két napig sírt, mert az anyja azt éreztette vele, hogy rossz anya. Higgadtan elmondtam neki, hogy én ezt nem fogom tovább eltűrni. Megmondtam az anyósnak, hogy amíg nem látom a változást, nem fogom beengedni a házba.
- Miközben a férjem temetésére készülődtem, a mostohamenyem bejött a szobába, és azt kérte, hogy adjam a mostohafiamnak a férjem 90.000 dolláros teherautóját, ami a mi cégünk teherautója volt. Egyértelműen nemet mondtam. Erre megsimogatta a vállamat, és azt mondta: “Semmi baj, majd meggondolod magad, csak időre van szükséged.”
Mondtam neki, hogy a férjem halálából ne csináljon anyagi ügyet, és hogy az a furgon sosem lesz övék. A vállalkozást még mindig működtettem. Annyira fájt, hogy tényleg úgy gondolták, a férjem halálával majd pénzhez jutnak. Már mondtam a nevelt fiamnak, hogy ez nem fog megtörténni.
- Szülinapi party volt a házunkban, meghívtuk az én és a feleségem családját is. Van egy medencénk, és az egyik szabály, hogy a medence körül nem szabad rohangálni. A feleségem bátyja (49 éves volt akkor) folyamatosan rohangált és kergette a gyerekeit a medence körül. Ha csak mi lettünk volna, nem probléma, de volt vagy 25 ember a medencénél.
Később rohangálás közben megcsúszott és elesett. Elég nagyot esett, de a party tovább folytatódott. Kb. 3 héttel később ügyvédet fogadott, és beperelt engem az esés miatt. Azért várt ennyit, mert tudta, hogy a kamerák csak 2 hétig tárolják a felvételeket. Azt mondta, súlyos sérülést szenvedett, de autóbaleseteknél ezt már többször eljátszotta másokkal is. Nos, végül ő nyert. Nem közvetlenül zsebből fizettem neki, de a lakásbiztosításom révén kapott 160.000 dollárt, a biztosításom pedig évi 2000 dollárral emelkedett emiatt. Most, 16 évvel később még mindig fizetem évente azt a plusz 2000 dollárt.