Egyes események hatalmas változásokat hoznak az emberek életében. Vannak, akik egy komoly betegségből épülnek fel, mások elválnak a párjuktól, vagy épp sikeresen megörökítik az irigylésre méltó változásaikat. A most következő hőseink vették a bátorságot, és megosztották azokat a pillanatokat, eseményeket, amelyek az életük egy szakaszát zárták le.
2017 márciusában készült a kép rólam és a jegyesemről, Oliviáról. Imádom és utálom a képet, mert ez az utolsó közös fotónk. Nem sokkal ezután elütötték.
A fotó az anyukámról készült, mikor egy özvegyember el akarta őt venni. “Szerencsére” dologból nem lett semmi..
Pár perccel azután készült, mikor megtudtam, hogy Lime-kóros vagyok.
Egy év rehabilitáció után, mikor is újra rendesen működtek a lábaim..
Öt évig szolgáltam a seregben. Mikor hazaértem teljesen depressziós voltam. Ő volt az, aki segített..
Mikor New York-ba költöztem a háború elől. 50 000$ tartozással és 0 megtakarítással..
Első lépéseim a gerincműtétem után
Két hete született meg. Boldog szakasz következne, nem igaz? Persze, a pasim itt hagyott vele, mert kiderült, hogy végig megcsalt..
A pasim dobott, mert megemlítettem neki, hogy nem tetszik az egyik kolléga nőjenek az iránta mutatott közeledése. Végül kiderült, hogy igazam volt..
24 hetes voltam, mikor megszületett. Szerencsére mindketten jól vagyunk, a párom végig mellettem volt!
A kép akkor készült, mikor bejelentették, hogy az én filmemet választották a legjobbnak egy fesztiválon..
Akkor és most.
Ezüstérmet szereztem egy karate bajnokságon. Ugyanakkor a végén már alig bírtam állni, úgy fájtam a hátam. Az egészségnél nincs fontosabb, a kép pedig erre emlékeztet!
18 voltam. OCD, paranoia és szkizofrénia is a diagnózisban szerepelt. Ennek két éve, azóta megbékéltem magammal.
A párom miatt szedtem fel kilókat, mert nem akarta, hogy a többi pasi vonzónak találjon. Nemrég volt egy éve, hogy szakítottunk!