A feleség a szokásosnál hamarabb ér haza a bevásárlásból. Ahogy belép a hálószobába, földbe gyökerezik a lába: a férjét egy vonzó fiatal nő társaságában találja az ágyban.
Már fordulna is kifelé, hogy csapjon egy ajtót maga mögött, amikor a férje kétségbeesetten utána szól:
– Kérlek, ne rohanj el! Előbb hadd mondjam el, hogyan jutottunk idáig!
A nő gyanakodva összefonja a karját.
– Rendben. Halljuk.
– Hazafelé tartottam, amikor megláttam ezt a szerencsétlen teremtést az út szélén. Kimerültnek és elesettnek tűnt, ezért felajánlottam neki, hogy elhozom.
– Milyen nemes tőled…
– Amikor beszélgetni kezdtünk, kiderült, hogy egész nap nem evett semmit. Megsajnáltam, ezért behoztam, és odaadtam neki a tegnapi vacsorából maradt ételt, amit te már úgysem akartál megenni.
– Értem.
– Aztán feltűnt, hogy a cipője teljesen szét van járva. Eszembe jutott az a pár cipőd, ami hónapok óta a szekrény alján porosodik, mert szerinted már rég kiment a divatból.
– Tényleg?
– Igen. Azt is nekiadtam. Később láttam, hogy vacog a hidegtől, ezért odaadtam neki azt a szinte új pulóveredet, amit egyszer vettél fel, aztán félretettél, mert nem tetszett a színe.
– Milyen figyelmes vagy…
– És még a nadrágja is több helyen kiszakadt. Ekkor odaadtam neki azt a farmeredet, amit már évek óta nem hordasz.
– Miért nem hordom?
– Hát… mert már nem igazán jó rád.
A feleség egyre sötétebben néz rá, de a férj folytatja.
– Miután mindezt megkapta, nagyon hálás volt. Már az ajtóban állt, amikor hirtelen visszafordult, és feltett egy utolsó kérdést.
– Na és mi volt az?
– Azt kérdezte: „Van esetleg még valami a házban, amit a felesége már nem használ?”