Egy vasárnap délelőtt egy idős úr belép a gyóntatófülkébe.
– Atyám, 82 éves vagyok. Több mint 50 éve boldog házasságban élek. Van három gyermekem, hét unokám és már két dédunokám is.
– Isten áldja meg a családját, fiam – feleli elismerően a pap. – Szép életet él.
Az öreg sóhajt egyet, majd folytatja:
– Tegnap autóval mentem a városba. Az út szélén megláttam három fiatal stoppos nőt. Megsajnáltam őket, felvettem mindhármukat. Beszélgetni kezdtünk, aztán valahogy úgy alakult, hogy betértünk egy motelbe…
A pap egyre feszültebben hallgatja.
– És ott… mindhárom nővel, hát érti, megtörtént, aminek kellett…
Néhány másodpercig csend van.
Végül a pap megszólal:
– Fiam, mondd csak… őszintén megbántad ezt a súlyos bűnt?
Az öreg értetlenül ráncolja a homlokát.
– Miféle bűnt?
– Hogyhogy miféle bűnt?! – háborodik fel a pap. – Milyen katolikus vagy te egyáltalán?
Az öreg vállat von.
– Nem vagyok katolikus.
– Akkor az ég szerelmére, miért meséled ezt el nekem?!
Az öreg szélesen elvigyorodik:
– Mert mindenkinek elmesélem.