Egy idős székely gazda a tehenével ballag az országút szélén, amikor megáll mellettük egy elegáns Mercedes.
A sofőr lehúzza az ablakot.
– Adjon Isten, bátyám! Hová igyekeznek ebben a nagy melegben?
– A szomszéd faluba, fiam. Vásárba vinném ezt a tehenet.
– Hát akkor üljön be, elviszem! Ne gyalogoljon ennyit!
Az öreg végigméri az autót.
– Az szép dolog, fiam, de mi lesz a tehenemmel?
– Semmi gond! Van nálam kötél. Hozzákötjük hátul az autóhoz, aztán szépen jön utánunk.
A gazda beleegyezik, és elindulnak.
A sofőr először negyvennel halad. Belenéz a visszapillantó tükörbe, és látja, hogy a tehén kényelmesen tartja a tempót.
– Na, ez aztán ügyes állat! – jegyzi meg.
Kicsit gyorsít. Már nyolcvannal mennek, de a tehén továbbra is gond nélkül fut mögöttük.
A sofőr nem hisz a szemének.
– Bátyám, maga mivel eteti ezt a tehenet?
– Szénával, kukoricával, ahogy minden rendes gazda.
A férfi kíváncsiságból még jobban rálép a gázra.
Százhússzal száguldanak, a tehén pedig vígan fut mögöttük.
A sofőrnek már a szája is tátva marad.
– Ilyen nincs! Ez az állat gyorsabb, mint egy versenyló!
Végül annyira belelovallja magát, hogy közel kétszázzal hajt.
Egyszer csak észreveszi, hogy a tehén kilógatja a nyelvét.
– Bátyám! Nagy baj van! A tehene kilógatja a nyelvét! Biztosan teljesen kifáradt!
Az öreg nyugodtan hátrafordul.
– Melyik oldalon lóg a nyelve, fiam?
– A bal oldalon!
A gazda elégedetten bólint.
– Akkor semmi baj! Csak azt jelzi, hogy előzni szeretne!