Az anyuka azóta is hatása alatt van annak, amit Budapesten a villamoson élt át a nyolc esztendős kisfiával.
A Mester utcai megállónál felszálltunk a villamosra a 8 éves kisfiammal, és leültünk egymással szemben. Már majdnem a Boráros téri megállóhoz értünk, és én elmélázva kifelé bámultam az ablakon, amikor a kisfiam hirtelen felkiáltott: „Hé, az az anyáé!” Azonnal odakaptam a fejem, és azt láttam, hogy a gyermekem éppen a pénztárcámat próbálja kirángatni egy tolvaj kezei közül. A fiatal (18-20 évesnél nem lehetett több) tolvaj valószínűleg ilyen ellenállásra nem számított, mert annyira meglepődött, hogy hirtelen elengedte a pénztárcát, és leugrott a villamosról, majd pedig elszaladt.
Én az ijedtségtől és a döbbenettől egy ideig szóhoz sem jutottam, csak magamhoz rántottam a gyermekemet és sírásban törtem ki. A kisfiam átnyújtotta a pénztárcámat és így szólt:
– Tessék anya, ez a tied!
Én még most is teljesen a történtek hatása alatt vagyok. Később amikor már hazaértünk, elmondtam neki, hogy nagyon bátor dolgot tett, de még egyszer ne csináljon ilyet, mert nagyon veszélyes.
Erre ő visszakérdezett:
– Akkor én egy hős vagyok?
Sírva ismét magamhoz öleltem, és mondtam neki:
– Igen! Te vagy az én kis Hősöm!
Köszönöm, hogy elolvastad:
Veronika és az ő kis hőse, Balázs