A gróf egy délután a kandalló előtt üldögél, majd hirtelen a komornyikjához fordul.
– Mondja csak, Jean, hogy is hívják a feleségét?
– Eszternek, uram.
– Eszter… Eszter… – morfondírozik a lord, majd felnevet. – Megfektettem egyszer! Hahaha!
Jean rezzenéstelen arccal áll tovább.
– És a grófnőt hogy is hívják, uram?
– Anasztáziának.
Jean elgondolkodva ismételgeti a nevet:
– Anasztázia… Anasztázia…
A lord vigyorogva várja a választ.
– Na látja? Abból már nem tud olyan szellemes mondókát kitalálni.
Jean udvariasan biccent, majd folytatja:
– Anasztázia… Anasztázia… Voltam vele már százszor.
A lord döbbenten felkapja a fejét.
– Jean! Ez még csak nem is rímel!
Jean megigazítja a mandzsettáját, majd higgadtan felel:
– A valóság sajnos nem mindig alkalmazkodik a költészet szabályaihoz, uram.
+MÉG VICC:
– Jean, mondja meg Agenornak, hogy hívjon fel telefonon.
– De uram, Agenor grófnak nincs telefonja.
– Nem baj, Jean, akkor majd én hívom fel őt.
– Jean, hányat ütött a falióra?
– Egyet, uram.
– Biztos?
– Biztos, mert kétszer is elütötte.
– Jean, egy döglött légy van a levesemben!
– Uram! Esküszöm, hogy a konyhában még élt…