Egy fiatal házaspár már évek óta szeretne gyermeket, de hiába próbálkoznak, nem érkezik a várva várt baba.
Egy vasárnap elhatározzák, hogy beszélnek a falu plébánosával.
– Tisztelendő úr, már mindent megpróbáltunk, de egyszerűen nem sikerül! – panaszkodik az asszony.
A pap együttérzően bólogat.
– Ne veszítsék el a reményt, gyermekeim! Holnap Rómába utazom, ahol tíz évig fogok szolgálni. Amint megérkezem, gyújtok önökért egy gyertyát, és imádkozom, hogy gyermekáldásban legyen részük.
A házaspár hálásan megköszöni a segítséget.
Telnek-múlnak az évek.
Tíz esztendővel később a plébános visszatér a faluba, és úgy dönt, meglátogatja a házaspárt.
Becsenget, mire egy kissé fáradt, de mosolygós asszony nyit ajtót.
Mögötte hatalmas gyerekzsivaj hallatszik. Két kisgyerek rohangál a folyosón, három a nappaliban játszik, az emeletről pedig további gyerekek kiabálnak.
A pap meghatódva néz körül.
– Hát ez csodálatos! Úgy látom, meghallgatásra talált az imám!
– Bizony, tisztelendő úr! – sóhajt az asszony.
– És hol van a kedves férje? Szeretnék neki is gratulálni!
– A férjem? Éppen Rómába utazott.
A pap meglepetten néz rá.
– Rómába? Ugyan mi dolga van ott?
Az asszony fáradtan a gyerekek felé pillant.
– Megkeresni azt a gyertyát, amit a tisztelendő úr tíz éve meggyújtott, és megpróbálja végre elfújni!
