Egy meleg nyári este Feri összetalálkozik Ilonkával a termelő szövetkezet udvarán.
– Szia, Ilonka! – szólítja meg vigyorogva. – Adok neked ötszáz forintot, ha egy pillanatra megfogod…
Ilonka meglepetten néz rá.
– Te teljesen bolond vagy?
– Lehet, de ötszáz forint az ötszáz forint.
A nő még tétovázik egy kicsit, aztán vállat von.
– Jól van, de csak egy pillanatra!
Megteszi, amit Feri kért, majd zavartan elpirul, és gyorsan hazasiet.
Otthon mindent elmesél az anyjának, aki felháborodva felkiált:
– Azonnal menj a templomba, és mosd meg a kezed szentelt vízzel!
Másnap ismét találkoznak.
– Ilonka! – vigyorodik el Feri. – Ha megnézed, adok ezer forintot!
Ilonka lesüti a szemét.
– Hát… jó, de csak egy pillanatra.
Megnézi, majd ismét hazarohan.
– Ilonka! Mi történt már megint? – kérdezi az anyja.
– Feri megmutatta…
Az anya rémülten a fejéhez kap.
– Most rögtön menj a templomba, és mosd ki a szemed szentelt vízzel!
Telnek a napok.
Egy délután Feri fütyörészve sétál hazafelé, amikor összefut Ilonka anyjával.
– Ferikém, nem láttad mostanában Ilonkát?
Feri elvigyorodik.
– Dehogynem. Most éppen a templomban van.
– És mit csinál ott?
– Szentelt vízzel mossa a száját!