Én egy tipikus lakótelepi panel lakásban nőttem fel – egy ötemeletes tégla épületben, ahol jobb elrendezésű lakások voltak.
Nekünk egy sarok 2 szobás lakásunk volt az első emeleten – erkéllyel (ami nagy ritkaság volt a mi vidéki kisvárosunkban) és tágas konyhával. Nos, hogy is mondjam…
A konyhánk területe körülbelül 7 négyzetméter volt. De akkoriban ez luxusnak számított.
Mi felváltva vacsoráztunk – az étkezőasztal szorosan a fal mellett állt, és csak három szék fért el mellette, pedig a család 4 főből állt. A hűtőszekrény pedig a mosogatóval szemben állt (valószínűleg sokaknál most is így van) – emlékszem, hogy kényelmetlen volt mosogatni, alig férkőztünk be abba a sarokba.
Kíváncsi vagyok, nálatok mekkora a konyha? Írjátok meg kommentben a területét, jó lenne összehasonlítani.
A szüleim nem figyeltek a kényelmetlen elrendezésre – megszokták. És mit lehetett volna kezdeni egy ilyen konyhával? Az 1990-es években szó sem volt olyan belsőépítészeti trükkökről, amelyek megkönnyítenék a konyhai életet.
De most más idők járnak. Egyre többen újítják fel a szűkös panel lakásaikat. Például az ismerőseim (egy kétfős család) nemrégiben étkezőasztallá alakították az ablakpárkányt, hogy megszabaduljanak az asztaltól és felszabadítsanak néhány négyzetmétert.
Találtam még 3 érdekes példát arra, hogy az emberek hogyan alakították át a konyhájukat. Szeretném megmutatni nektek, és kikérni a véleményeteket.
Ez a család sokáig kereste a pénztárcájukhoz illő lakást. Végül egy kétszobás lakást vettek egy tipikus panelház legfelső emeletén. Erősen felújításra szorult.
– Szándékosan választottam egy „nagymamás” állapotú lakást, hogy ne kelljen túlfizetni a felújításért, és szabadon megvalósíthassam az ötleteimet – mesélték.
A házaspár először egy másik lehetőséget is fontolgatott: egy kicsit nagyobb alapterületű lakást venni, felújítva, egy viszonylag új épületben, de egy távoli kerületben.
– Végül mégis a panel lakást választottuk. Találtunk egy kétszobás lakást a kedvenc városrészünkben, parkokkal és kávézókkal – mesélték.
Saját véleményem: Szeretem az ilyen stílusú felújításokat. Fehér csempével, világos konyhabútorral, fa asztallappal és bútorokkal (nagyon tetszett az étkezőasztal). DE vannak kérdések az átalakítás jogszerűségével kapcsolatban.
Ez lakás is valaha „nagymamás” volt – régi tapétákkal, 90-es évekbeli bútorokkal… Az új tulajdonos úgy döntött, hogy nagyszabású felújítást végez, de átalakítás nélkül. Csak azt kérte a tervezőktől, hogy alakítsanak ki egy bárpultot a konyhában, kilátással az ablakra. Nem szokványos feladat egy 5,6 négyzetméteres szobához, ugye?
És itt a végeredmény.
– A konyhában elhelyeztük az összes háztartási gépet, még a mosógépet és a mosogatógépet is. A középső részben rejtőzik a mikrohullámú sütő – mesélte a tervező.
Erről a lakásról külön ismertetőt szeretnék készíteni, de egyelőre megmutatom a konyhát – ez is figyelmet érdemel. Itt nincsenek IKEA szekrények és divatos csempe. Ehelyett valami a countryhoz hasonlót találunk, a háziasszony ízléséhez és a panelház-realitásokhoz igazítva.
A lakás területe 45 négyzetméter. Egy ötemeletes épületben található.
– A konyhai eszközöket apránként, darabonként vettem. Minden dolgot sokáig és aprólékosan kerestem. Összehasonlítottam az árakat, mindig olcsóbbat kerestem, amivel nagyon sokat spóroltam. De azért apránként így is elég sokba került – meséli ennek a kétszobás lakásnak a tulajdonosa.
– A konyhánk 5 és fél négyzetméter. Amikor kihívtuk a mestereket, akik elvégezték a méréseket, mindenki azt mondta: nem fér el ide minden, amit szeretnél. És végül – minden belefért. A hulladékaprító kivételével – meséli a tulaj.
Kétségtelen, hogy ezzel a belső térrel nem mindenki tudna kiegyezni. De annyira egyedi! És ez valamiért vonz engem. Te mit gondolsz??