A szívműtétem előtti este az orvos rám nézett, és nagyon komoly hangon közölte:
– Holnap reggel műtünk. Ma este még zuhanyozzon le alaposan, ez fontos.
Elindultam hát a kórházi folyosón a fürdő felé, papucs csattog, kórházi köpeny libeg, mint valami kifakult köpenyes szuperhős. Hallom, hogy mögöttem lépdel két nővér, fiatalabbak, csinosak, láthatóan jó kedvük van, csicseregnek egymással.
Amikor mellém érnek, az egyik kedvesen rám mosolyog és így szól:
– Minden rendben van, kedves beteg?
Na, gondoltam, itt az alkalom, hogy kicsit feldobjam az estét. Előadtam a leggyengébb, szívszorongató arckifejezést, és mondtam:
– Hát, tudják, eléggé gyengének érzem magam… Talán jó lenne, ha mindketten elkísérnének, és segítenének… lezuhanyozni.
Egy pillanatra csend lett, én meg már szinte elhittem, hogy bejött a trükköm.
Aztán a másik nővér rezzenéstelen arccal rávágta:
– Jó próbálkozás!